| Szilágyi Erzsébet: Ősz Hull a fáról a
sárga levél,
Zsong a földön a barna avar.
Mókus anyó gyermekének mesél:
“Aludj el, kicsim, hamar!”
Élelmet gyűjt a vakond,
A pocok és a kis sün,
Nem figyelve rá,
Mi zajlik odakünn.
Kong a fatörzs,
Ha éhes a harkály.
Eljön az ősz is,
Ha nagyon várod már.
Virágok halnak el,
De legyen az a vigasz,
Bár jön a zord tél,
De lesz újra tavasz.
Józsa
Judit: Az ősz és a
nyár
Kongtak a
fák a sárga nyárban,
Zsong az avar a barna őszben.
Remegve lehull a levél a földre,
Sziszegve, bágyadtan esik egyre.
Hull a levél a sápadt őszben,
Virult a virág a vidám nyárban.
Balogh
László: Soroló
Barna
avar,
Sárga árnyék,
Tündér-lárma,
Árva szándék,
Hulló csillag,
Sápadt béke
Suhanva száll
S elmereng.
A kéklő
égbolt
Nem felejt!
Laki
Eszter: Pillanatkép
Sápadt a
napsugár, sárga a levél;
Zizeg az avar, sziszeg a szél.
Hull az eső, szikrázik a fény;
Felhő araszol az ég tetején.
Bús az
árnyék, barnul a rét;
Csörren az avar, és szárnyra kél.
Wéber
Krisztina: Ősz
Sziszeg a
szél, zizeg a levél
És a Hold sárga árnya sápad.
A levelek színe barnává fáradt.
Az
éjszaka sötétje árad,
Árnyas, emberi lelkén
A tél fázós lehelete szívemig ér.
Pillmann
Dávid: Béke, szeretet
Ahol
béke, ott szeretet,
Ahol szeretet, ott béke.
Ahol béke, ott dalolás,
Ahol káosz, ott lárma.
Tündérek
honában
Fehérlik a gyöngy,
De a káosz ide is elér, mint
Gyenge, fiatal fán a gyilkos inda.
Örökre
Örökre
a szívembe zártam,
ő viszont örökre
kizárt az övéből.
De én ezt nem bánom,
mivel élem a világom,
Bár nemvagyok boldog,
mégis jól érzem magam.
|
 
|
Kneip Zsuzsanna: A nyárnak rég vége Hull a fa levele,
Leszáll az avarba.
Zsong az őszi este,
Sápad a fa lombja.
A hűvös őszi táj
Elhagyott és deres,
Csak harangkongás
Töri meg a csendet.
Sárgásbarna levelek
Rejtik el az erdőt,
Remegve bújuk el
Bokrok közé az őz.
Hangosan sikolt
Magasban a vércse,
Lehullott már a lomb,
A nyárnak így lett vége.
Bernát
Péter: Az őszi erdő
Ősszel
az erdő barna és sárga,
Már nem száll a madár az ágra,
A szél sápadt leveleket kavar,
A földön szétterül a nedves, hűs avar.
Nyugszik
a sárga nap az égen,
Szürkül a táj lassan, szépen.
Erősödik a szél, zsong a fák között,
Hull tengernyi levél egymás mögött.
Kong egy
harang a ködben,
Kilencet üt csöndben.
Esteledik, feketül az erdő,
Sikolt a szél, ez már nem szellő.
Éjfél
van, nem látszik csillag,
Felhő takarja őket, azért nem csillognak.
Huhog remegve egy komor bagoly a fán,
Úgy gondolja, reggel jobb lesz talán.
Ismét
kong a harang csendben,
Három órát üt a szürkületben.
Csillapul az erős szél,
El is múlik, csak lassan mendegél.
Narancssárgán
kel fel a nap,
Fény derül a tájra.
Csoda történt, utánozva a felhőt,
Fehér kristály csillantja az erdőt.
Ferenczy
Domitilla: Ünnepelünk
Ázunk,
fázunk, didergünk,
S mégis mindent szeretünk.
Szánkó siklik, hull a hó.
Játszadozni csudajó.
Messze
járunk, egy-kettő,
Fehérlik a háztető.
Gyerünk, játszunk, három-négy,
Kívánom, hogy boldog légy!
Hideg van
és hull a hó,
Minden télen csudajó!
Karácsony van, boldogság,
Szilveszterkor bolondság.
Siklunk
szánon, dombról le,
Legyen ünnep örökre!
Héczey
Ágnes: Hangulat
Hideg,
fagyos éjszakák.
Szikráznak a fehér napok.
Fázunk.
Ránk a szél szürke leplet takar.
Itt van a tél megint, újra.
Komor hangulatát reánk szórja.
Wimmer
János: Ötsoros
Hull a
hideg, fehér hó,
forrón pattog a kandalló.
Ránk villan a szeretet.
De sorjáznak újra
dühödt, árnyék-emberek.
|
