Az állatok panasza

Ó, kegyetlen ember !
Miért bánsz velünk kegyelemmel ?
Tán vétettünk tenéked ?
Hogy nekünk töled nem jut szeretet ?

Mi sírunk, sírunk és nem nevetünk !
Hisz gyáraddal megölsz minket, gyermekünk !
Autódból az olajat tavunkba öntöd,
S ha társunk megfullad, még ki is röhögöd !

Neked kényelem, nekünk szenvedés.
Miénk a bánat, tiéd a nevetés !
Ha egy jó ember nekünk segíteni próbál,
Udvarodból nem egyet, százat is kidobál.

De mi türünk, hiszen félünk töled,
Ha kérdeznek, hallgatunk felöle.
De egyszer majd megtudod milyen ez,
S megbánod, de akkor már késö lesz !

Faragó Beáta 7.a

Én és az állatok

Én és az állatok,
mi vagyunk a barátok.
A mi barátságunk örökké él,
mert tölem egy állat sem fél.

Az állatoknak melegség kell,
amely a szívünkbïl merül fel.
A melegség az állatok szívére hat,
Ekkor minden madár felém tart.

A madarak a kezemre repülnek,
Ekkor enni adok nekik, és örülnek.
Akkor egy furcsa érzés fog el,
hogy minden állatnak szeretet kell.

Csizsek József 8.o.

A kivi

Új-Zélandon él egy madár,
mindenki megcsodálja, ha arra jár.
Szeme kicsi, csillogó, ragyogó,
feje kicsi, de hangja harsogó;
Olyan, mint egy tüzoltóautó.

Szárnya nincs, ez érdekes,
mégis madár, ez természetes.
Étlapján sok rovar áll,
amit a földböl kikapirgál.
Arra való a hosszú csör,
hogy az éhség tovább nem nö.

Ö a kivi, ez nem vitás,
ki nem nagyon babonás.
Eszik, éldegél magában,
Sajnos, nem kapirgál nálunk az udvarban,
hanem az új-zélandi csizmában.

Karlik Barbara 6.a