Múltidézõ

Harminc évvel ezelõtt, 1968 - 69 fordulóján, Táborfalvát az önbizalom, - már elvégzett feladatok eredményei miatt - a jövõre vonatkozóan is a nyugodt várakozás jellemezte. A Pest Megyei Levéltárban õrzött iratok tanúsága szerint a falu vezetése továbbra is kisebb - nagyobb lépésekben megvalósítandó terveket dolgozott ki, ötleteket vetett fel, melyek a község építésére, szépítésére vonatkoztak.

A leltározás és a tervezés jegyében zajlott az 1968. decemberi VB-ülés. A testület visszapillantásából kiderült, hogy 1967 - 68-ra elkészült a helyi tüzéptelep, felépítették a sportöltözõt, valamint felújították az orvosi rendelõt és a lakást. Pedagóguslakás épült, a Tartsay és a Kossuth Lajos úton pedig járda és vízelvezetõ csatorna. A vízm¹programhoz kapcsolódóan mélyfúrású kút épült a Rákóczi és a Fogarasi úton, és nem utolsó sorban befejezõdtek a központi iskola építésének - akkori - munkálatai. Ebben az idõben a község két jelentõs beruházása volt folyamatban, egyrészt a Kõrösi úton üzletház épült, másrészt folytatódott a vízhálózat bõvítése. A falunak a járási építkezésekhez is hozzá kellett járulni: ebben az idõben a Balaton partján, Révfülöpön épülõ úttörõtábor részben táborfalvi pénzbõl készült el. Nem véletlen, hogy az évvégi visszapillantás után a tanácstagok úgy határoztak, hogy 1970. decemberéig a falu összes anyagi eszközét a vízhálózat fejlesztésére szánják. (A táborfalvi vízközm¹ létrejötte hosszú, fáradtságos munka eredménye volt, melyre érdemes lenne e rovat hasábjain is részletesebben emlékezni.)

Nyilván a korábban lehetetlennek t¹nõ beruházások megvalósulása tette még merészebbé az embereket, mindig újabb és újabb igények merültek fel. Részlet az 1969. május 06-i tanácsülés jegyzõkönyvébõl: A közm¹vesítéssel megnövekszik a szennyvíz, tehát a közép- vagy hosszútávú tervekben már a csatornarendszerre gondolnunk kell ! 1969. augusztusában a korábban felmerült lakossági igények összegzésére került sor. A táborfalviak a különbözõ tanácstagi beszámolókon, a választási gy¹léseken mondták el javaslataikat. Melyek voltak ezek ? Többen felvetették a közétkeztetés megoldatlanságát, mások a kereskedelmi hálózat bõvítését, pontosabban a falu középpontjában presszó nyitását kezdeményezték. Érdekes javaslat volt, hogy a falu létesítsen kertészetet, így az elkészült üzletházban hozzá lehetne jutni friss zöldségfélékhez. Úgy t¹nik az iratokból, hogy a lakosság széles rétegének megjelent a véleménye, mert egyesek a falu központjában kenyérbolt építését kérték, mások a helyi autóbuszjárat beindítását és a Rákóczi úton (Örkény felé) a villanyhálózat bõvítését. A faluban néhány tucat háztartásban már m¹ködött gázt¹zhely ezért nem meglepõ a gázcseretelep kezdeményezése sem. Mélyrõl jövõ igény lehetett, hogy a tanács nagyobb összeggel támogassa a sportkört, de ne a futballszakosztályt, hanem más sportokat, hogy azok is m¹ködhessenek. A megváltozott életkörülményekre utalt, hogy ruhatisztító vmint tv- és rádiófelvevõhely nyitását is kezdeményezték. (Utóbbiakon a rossz készülékeket lehetett volna leadni, ahonnan szakszervízbe szállították volna, majd javítás után ugyancsak átvevõhelyen kapták volna vissza a tulajdonosok a m¹szaki termékeket.) Egyébként szinte hihetetlen adatnak tartom, de 1969. jan. 21-i jegyzõkönyvben az olvasható, hogy a községben 1359 hírlapelõfizetõt vmint 306 televízió- és 638 rádióelõfizetõt tartott számon a posta.

A faluban 1968 - 69. fordulóján egy autószerelõ - géplakatos, egy géplakatos (mellékfoglalkozásban), egy bognár (bár ekkor tartósan beteg volt), két bérf¹részes, egy darálós, két kõm¹ves, három szobafestõ (közülük kettõ mellékállásban), kettõ nõi és három férfifodrász (de az utóbbiakról megyjegyezték, hogy hagyományos munkát végeznek és nem követik a divatot), három fuvaros, egy tervezõ, egy kovács, három villanyszerelõ (egyikük mellékfoglalkozásként), egy nõi szabó vmint három cipész (egy mellékállásban) látta el a helyi igényeket, melyek nagyok lehettek, ugyanis volt lehetõség a kontárok m¹ködésére is.
Befejezésül egy 1969. februári hír: A Bugyi községben m¹ködõ telefongyár 200 munkást tudna alkalmazni, várják a táborfalviakat !

Az iratokból az derül ki, hogy 1968 - 69-ben egyén és közösség egyaránt optimistán nézhetett a jövõbe. De milyen volt a nap mint nap megélt élet ? A Dabasra, Ócsára tanulni járó fiatalok, a fõvárosban, Kecskeméten vagy a helyi tsz-ben dolgozók hogyan éltek, mivel töltötték például a szabadidejüket ? Szívesen közöljük - közölnénk visszaemlékezéseiket, megjelentethetnénk régi fényképeiket.

Szelei Pál