"Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek"
Botrányos képviselõ-testületi ülés,
avagy hogyan lehet széllel szemben

Elõször vettem részt nyílt képviselõ-testületi ülésen. Megdöbbenve ültem és nem értettem. Ott ültek a falu választottjai tízen, hogy döntsenek a veszélyeshulladék-égetõ ügyében. És 90%-uk felkészületlenül, a hatástanulmány elolvasása nélkül akart dönteni. Bölcsen és hallgatagon, büszkén és a lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyva - legalább is az 520 - aláírásával - és a nyílt ülésen megjelenõ - ezzel is tiltakozását kifejezõ -, mintegy 60-70 emberét. (Megjegyzem: ennyien - összesen - az elmúlt évtizedben nem voltak egy képviselõ-testületi ülésen. Úgy érzem, ez is jelent valamit !)

Feketén - fehéren most kiderült, hogy a községnek a veszélyeshulladék-égetõ felépítésébõl és m¹ködésébõl szinte semmi, pontosabban olyan nevetséges haszna lenne - a vállalkozó saját bevallása szerint kb. kétmillió forint évente, akkor is ha már mind a 6 (HAT !) égetõkemence üzemelne -, ami miatt nem szabadna a képviselõ-testületnek ellenséges hangulatot keltenie, az embereket egymás és maguk ellen fordítania.

Mindig az a kérdés foglalkoztatott: MÉGIS KINEK AZ ÉRDEKE ?! Mert nem a miénk, Táborfalváé, az biztos !

Az égetõ felépítése során teremtõdött munkalehetõségrõl már szó sem volt, hiszen az már nyílt titok, hogyha adna is (talán néhány embernek), annyira kevésnek, hogy ezért nem érdemes ezzel foglalkozni.

A REDINVEST Kft által befizetett évi kb. kétmillió forint pedig olyan megalázóan kevés (gondolják el: Táborfalva község jelenlegi éves költségvetése 228 millió Ft !) , ami miatt egy többszázmilliós környezetszennyezõ vállalkozást idehozni egyszer¹en röhejes ! Tehát felvetõdik az állandóan visszatérõ kérdés: KINEK AZ ÉRDEKE ?!

Az is kiderült, hiába mentek el a kecskeméti égetõt megtekinteni, mert annak semmi köze nincs az itt felépítendõhöz. Nem olyan épülne a faluban (!) - illetve néhányszáz méterre a lakott területtõl, ami ugyanaz -, nem azt a veszélyeshulladékot égetnék itt, mint amit Kecskeméten láttak az érdeklõdõk. Akkor nem értem, mi értelme volt ennek a kampánynak ? Hiszen csak ámították ezzel a látogatókat ! Tehát a látottakra sem lehet hivatkozni. Akkor mi lehet a dolgok háta mögött ?

Táborfalvi vagyok és tanár. Polgármester úr szerint legyünk büszkék a táborfalviságunkra. (Erre figyelmeztetett bennünket, az ott ülõket, mint a jó tanár a rendetlen nebulót !) Csak az elhangzottak után kérdem én: csak mi legyünk büszkék ? A leírtak után van miért ?
Hiszen mi pont azzal bizonyítottuk - bizonyítjuk táborfalviságunkat, hogy aggódunk és féltjük a lakosság és magunk egészségét, megélhetését, környezetünk tisztaságát. Nyíltan, anyagi érdekektõl nem vezérelve.

Amikor figyeltem a kint ülõk arcát, arra gondoltam, kinek - miért kellene tiltakoznia a beruházás ellen. Saját bõrükön tapasztalva, hogyan kerültek már kapcsolatba azzal, amitõl mi félünk, féltjük azokat, akiket szeretünk. A környezetszennyezõdés rettenetes hatásával, a daganatos, a légúti, az allergiás, az asztmás betegségekkel közvetlenül vagy közvetve. Úgy látszik, nem elég a figyelmeztetés: Nem szabad tovább növelni falunk szennyezettségét, hanem inkább szüntessük meg azt, ami van ! Hogyan ? Az elsõ lépés nem az, hogy felépül egy olyan veszélyeshulladék-égetõ, amiben nem a község háztartási szemetét semmisítik meg.

Még mindig nem értem, miért ragaszkodik a képviselõ-testület, a Polgármester úr - ma már nyilvánvalóan látható - véleményem szerint hibás, megfontolatlan, tájékozatlan, felkészületlen döntéshez. MÉGIS, KINEK AZ ÉRDEKE ?! És kinek az élete az, ami felett - úgy érzik - dönthetnek ?

Egy hathatós érv nem hangzott el - sem a képviselõ-testület, sem a kft részérõl -, ami indokolná az égetõ felépítésének táborfalvi szükségességét. Senki sem állt fel - vállalva kijelentésének súlyát - azt mondva: Emberek, ezért és ezért lenne jó a falunak ez a ve-szélyeshulladék-égetõ ! Miért ? Mert nincs mellette józan érv !

Nevetésre ingerelte a hallgatóságot az a kijelentés, miszerint Táborfalvának kell felvállalnia - emberbaráti szeretetbõl - egy ország veszélyeshulladékának megsemmisítését. Nagy a képviselõ-testület szíve, mindenkinek van benne hely - az emberiségnek, egy egész országnak -, csak a táborfalviaknak nincs ?

Amióta tanítok, mindig megmozgatta szívemet egy gyerekkönnycsepp. De amikor nap mint nap találkozom azzal, hogy è az egészségéért, az életéért küzd, reszket és az ún. gondtalan gyerekkorát a félelem, a fájdalom, az aggodalom, a törékeny bizakodás árnyéka takarja, akkor úgy érzem, nincs mentség a felnõttek tetteire.

Ha valaki pedagógus, szülõ, képviselõ vagy mindhárom egyszemélyben, mégis igen-re szavaz a veszélyeshulladék-égetõvel kapcsolatban, akkor ismét felmerül a sokat elhangzott kérdés: Mondják meg, Hölgyeim és Uraim (és nem ...), MÉGIS KINEK AZ ÉRDEKE ?!

Az igazság és a tisztesség azt kívánja, hogy ne vegyek egy kalap alá mindenkit. Mert a képviselõk között is akadt EGY - Szabó Mária -, aki felkészülve, komolyan véve képviselõi esküjét, letaglózta képviselõtársait. A kitörõ taps jelezte, örül a hallgatóság, hogy akad egy ember, aki a falut képviseli ebben az ügyben.

Ha a kilencek komolyan vették volna feladatukat, akkor nem szalasztották volna el azt a lehetõséget, amikor az összegy¹lt - egyértelm¹en veszélyeshulladék-égetõ ellenes - 60-70 embert meg ne gyõzzék ! De nem tették. Miért ? Gondolom, van rá magyarázat.

És azt igencsak meglepõnek tartom, amikor egy választott képviselõ csak a szünetben, néhány ember elõtt meri véleményét elmondani. Nem merve vállalni a nyilvánosságot, a felkészületlenségét, az üggyel kapcsolatos komolytalanságát, és még valótlan kijelentésekbe is keveredik, akkor csak ez jut eszembe: Naív táborfalvi választópolgárok ! Mekkorát tévedtünk mi, amikor a szülõket tisztelve - szeretve - megbecsülve a gyerekeikre adjuk szavazatainkat !

Vége a blöff - korszaknak ! Jól felkészült, körültekintõ, felelõsségükkel tisztában lévõ, értelmes és elsõdlegesen a falu érdekeit, egészségét maga elõtt tartó embereknek van ott helyük. Olyanokra, akik saját akaratukból, önként vállalták a megmérettetést, nem élnek vissza választóik bizalmával, a faluért végzik munkájukat. Ha döntésre kerül sor, akkor ez áll elõttük. Mert 1999. január 19-én az aláírásukkal tiltakozókat - mintegy 520-at -, a hozzászólókat és a némán hallgatókat csak egy ember képviselte. Szomorú !

Befejezésül csak ennyit ! A Táborfalvi MOZAIK szerkesztõi a Táborfalva Község Képviselõ- testületének felajánlja az újságra megszavazott éves költségvetést, és ha még ez sem elég, akkor - mint ahogy az egyik közismert és mindenki szemében köztiszteletnek örvendõ személy mondta a szünetben -: Azt az évi, fejenkénti 600 Ft-ot összedobjuk, ha már annyira kell nekik az a kétmillió ! (Megjegyzendõ, hogy csak 180 Ft/fõ/év marad ha az újságra szánt összeget megtarthatja az Önkormányzat.)

A leírtak után már csak halkan merem megkérdezni: Tessék mondani ! Mégis kinek az érdeke ?

Sztana Károly