Mesélne
a gyermekkoráról ?- Pusztavacson születtem. Nagyon meghatározó egy ember életében az a nagy erdö, ami közepén felcseperedtem. Az egész gyermekkoromat az erdöbeli bolyongások töltötték ki.
- Hol végezte tanulmányait ?
- Az általános iskolát Pusztavacson végeztem. Nagykörösön gimnáziumot, Kecskeméten pedig az óvónöképzöt. Tanulmányaim befejeztével a szülöfalumba mentem vissza dolgozni.
- Mit jelent Önnek Táborfalva ?
- A munkám és a családom egyaránt ideköt. Úgy érzem, az emberek megismertek, bíznak bennem, és talán befogadtak. Számomra nagyon fontos a szeretet és a bizalom, ami körülvesz.
- Gondolom, egy ilyen foglalkozás teljes embert kíván. Van-e szabadideje ?
- Igen, de sajnos kevés. Kikapcsolódásként keresztrejtvényt fejteni és olvasni szeretek.
- Miért éppen ezt a hivatást választotta ?
- Soha sem akartam más lenni. Az óvónénimet Irénke néninek hívták. Akkor azt hittem, mindenki, akit Irénkének hívnak, óvónéni lesz. Természetesen ma már tudom, hogy ehhez kevés a név .
- Tehát az óvónéni életében ez egy meghatározó momentum volt. Mi a véleménye a beszélgetésünk helyszínéröl, a táborfalvi óvodáról ?
- Itt jól érzem magam. Szeretem a gyerekeket. Együtt éljük át a mindennapok csodáit , örömeit, bajait, amíg iskolába nem mennek. Ez az óvoda folyamatosan fejlödik, gyarapodik, de a lényeg mindig a gyerekek fejlödése, és az, hogy ök jól érezzék magukat.
- A gyerekek nagyon sokat jelentenek Önnek. Van-e velük kapcsolatban olyan élménye, amire hosszú évek múlva is szívesen visszaemlékezik ?
- Rengeteg ! Sokat szerepeltünk a csoporttal, és mindig az utolsó szereplés a legnagyobb élmény. A tavalyi évzárón a Csillagszemü juhászt játszottuk. Sokan voltak a szereplök között kiscsoportosok, ennek ellenére mégis olyan átéléssel játszottak, hogy ezt soha sem fogom elfelejteni. Hiszen számomra a gyerekek öröme a legnagyobb öröm.
